A községtől, mintegy 5 km-re emelkedő Várhegy csúcsán épült a vár.
Keletkezésének időpontját és építőjének nevét nem ismerjük, de minden bizonnyal a tatárjárás után épült, de első említése, ,,Castrum Mare” alakban csak az 1316-ban kelt oklevélben történik, amikor Károly Róbert király Bogár István mester részére kiadott adománylevelét átírja és megerősíti annak birtokában.

Később, 1347-ben a vele rokon máréi Gunyafiak a Becseieknek zálogosítják el. E két család később egymás közt osztja fel a várat és annak tartozékait, majd az uradalom örökösödés útján 1505 előtt a Várady család tulajdonába került.

Amikor Várady István a mohácsi csatában életét vesztette, Mihály nevű bátyja a várat erőszakkal elfoglalta, de Várady Istvánné parancsára Bakics Pál ostrommal visszavette.

Pécs elfoglalása után 1545-ben a mohácsi szandzsákhoz csatolták a törökök. Horvát Márk szigetvári várkapitánysága idején rác-törökök és magyarok lakták a várat, akiktől 1561-ben Zrínyi Miklós foglalta el és adta vissza a Várady családnak.

A vár valószínűleg a XVI. században tűzvész következtében pusztult el, mert a XVII. század végén kelt oklevelek már, mint elhagyott romot említik a pécsi püspök birtokában.

Még egy utolsó ostromot azonban meg kell érnie 1956-ban: ekkor a Várvölgyből egy orosz tank a romok mögött meghúzódó „Mecseki láthatatlanokra” tüzelt. Tábla emlékeztet az itt meghalt két szabadságharcosra. 1960-ban kezdték meg a vár feltárását és helyreállítását.